Megemlékezés Eszláry Lászlónéról
Eszláry Lászlóné Anikó néni több mint 20 évig tanított a gimnáziumban, mint latin-francia szakos középiskolai tanár. Az itt töltött idő rövidsége ellenére sok volt tanulónak, kollégának úgy tűnik, mintha sokkal hosszabb ideig tanított volna az intézményben.
Anikó néninek szinte egész pedagógiai pályafutása a kerülethez fűződik. Dolgozott általános iskolában, gimnáziumban, szakközépiskolában, tanított latin, francia, orosz nyelvet, az éppen érvényes oktatási törvények, tantervek lehetőségének megfelelően. Mindegyik iskolájában arra törekedett, hogy átadja tanítványainak tudását, az idegen nyelvek iránti szeretetét. Értékelése, osztályzatai igazságosak voltak, a tanuló tudását tükrözték. Órái változatosak, tudatosan megtervezettek voltak, nagy figyelmet szentelt a társalgási készség fejlesztésére. Tanítványaival differenciáltan foglalkozott, erre különösen a francia tagozatos csoportjainál nyílt lehetősége a magas óraszámok miatt. A délutánonként tartott szakkörein jelenetek betanításával, daltanulással segítette a tanulók nyelvi készségének fejlődését, ezzel felkészítette a tanulókat az idegen nyelvi dalfesztiválokon való színesebb szereplésekre. Idegen nyelvű folyóiratokat szerzett, francia nyelvű könyveket olvastatott illetve szemelvényeket dolgoztatott fel. Nagyon sok francia levelező partnert szerzett diákjainak.
Tanítványaival és a szülőkkel való kapcsolata mintaszerű volt, nyugodt, barátságos légkörben beszélgetett velük. A tanulók bátran fordulhattak hozzá egyéni problémákkal, ahol tudott, segített. Kollégái szerették, tisztelték emberséges hozzáállásáért, udvarias magatartásáért, a fiatalabb kollégáinak nyújtott segítségéért.
Tudatosan törekedett arra, hogy ne csupán egy nyelv elsajátítására törekedjenek a tanulók, hanem ismerjék meg a nyelvet beszélő nemzet történelmét, irodalmát, művészetét, természeti adottságait, szépségeit is. Minden lehetőséget felkutatott és kihasznált arra, hogy tanítványai Franciaországba kijuthassanak, hogy ott anyanyelvi környezetben mérhessék fel beszédtudásukat. Ebben segített az, hogy a gimnáziumunk UNESCO asszociált iskola lett, így külföldi testvériskolai kapcsolatokat tudott kialakítani a Bordeaux melletti francia kisváros, Langon szakközépiskolája és a Szerb Antal Gimnázium között. A kapcsolat három alkalommal tett lehetővé diákcserét, ebből kettőt Anikó néni bonyolított le. A közös munka szoros baráti kapcsolatot teremtett számára a francia szervezővel, Arlette Baross-szal.
Anikó néni egész tanári tevékenysége mögött az a meggyőződés állt, hogy az idegen nyelvet tanulók személyes élményévé kell tenni nemcsak a nyelvet magát, hanem az azt beszélők életformáját, mindennapi hagyományait és „magas” kultúráját, az országgal, a néppel való találkozást, megismerkedést. A nyelvtanulásnak azt a fajta élményét akarta talán átadni tanítványainak, amelyet ő akkor tapasztalt meg, amikor a Sorbonne hallgatója volt. Anikó néni ugyanis a párizsi egyetemen szerezte tanári oklevelét, az idegen nyelvet tanító tanároknak ahhoz a generációjához tartozott, amely tagjainak lehetőségük volt tudásukat a leghitelesebb forrásból meríteni.