Vasvári Ágnes: Régebbi tanáraim, későbbi kollégáim
Sokszor kérdezik tőlem, hogy nem jelentett-e problémát nekem, a volt tanítványnak régi tanáraim kollégájává lennem. A válaszom mindig „nem” volt. Ők mindnyájan olyan nagyszerű tanáregyéniségek, akik észrevétlenül tudtak tanárból kollégává válni, engem tanítványból munkatársukká fogadni. Különösen mély kapcsolatom alakult ki Ani nénivel (Wolf Györgyné) és Emi nénivel (Stollmayer Ákosné). Ebben nyilván szerepet játszott közös szakterületünk is, de elsősorban az ő varázslatos egyéniségük. Segítette barátságunk kialakulását, hogy Ani nénivel egy tanári szobában dolgoztunk, és Emi néni kuckója sem volt messze tőlünk. A mi kis tanárinkban gyakran összegyűltünk, és kávézás közben fergeteges dumapartikat rendeztünk tanítás után. Jókedvünket sokszor kellett fékeznünk, hogy a mellettünk lévő osztályteremben lévő 7. órát ne zavarjuk. Azóta is hiányoznak nekem ezek a jó kedélyű együttlétek. Az évek során lelki társakká is váltunk, s most sem szakadtunk el egymástól: a látogatásaim során folytatott meghitt beszélgetések most is élményt jelentenek nekem. Nagyon sokat kaptam tőlük diákként és tanárként egyaránt.
Arany Katedra Emlékplakett (2009.)